Nemi sokféleség

Látható transzok

Kényszerláthatóság avagy transz vagyok és nem reklmámoznám

Szerző: Áron

Üzenem azoknak az jogalkotóknak, akik szerint az iratok miatti kellemetlenség nem egy mindennapos dolog, hogy de igen, az: felvenni a postán egy küldeményt, az edzőteremben, munkahelyen, iskolában az öltözőben, nyilvános illemhelyen, vagy ha veszek egy sört, és a kölyökképem miatt elkérik a személyimet (ami egyébként egy dicséretes dolog). Vagy ha igazoltatnak az utcán, vagy bankszámlát szeretnék nyitni, vagy gyakorlatilag bárhol, ahol kellenek a papírok, vagy akár a nevem, bemondásra.

aron.jpg
Mivel jelenleg a külsőm és a hangom önmagában nem elég támpont, hogy bármelyik irányba is dőljön a mérleg, így a név dönt. Ez van. És én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert nagyon sok munka van benne ugyan, de ”be tudok olvadni”, többnyire. Remélem, hogy a hormonkezeléssel jobb lesz a helyzet. Ha a papírjaimban az állna, hogy Áronnak hívnak, az önbizalmat adna, mert tudom, hogy ott van, le van írva, ezzel nem vitatkozhat senki, nem vonhatják kétségbe.

És ha a külsőm és a nevem nincs összhangban, akkor hogyan találok munkát? Mert ugyan „nem szabad diszkriminálni”, de amíg a munkáltatóknak van miből választani, addig én hiába bizonyítom, hogy értek hozzá, és keményen dolgozom, egy ilyen név/külső kontraszttal senki sem fog alkalmazni. Ha megnézek egy lakást, és szerződést írnék a főbérlővel, el fog hajtani, amikor szembesül az adataimmal, mert vagy azt hiszi, hogy hülyének nézem ilyen iratokkal és valami rosszban sántikálok, vagy inkább másnak adja ki a lakást, mert ő nem szeretné, hogy ilyen „furák” kínos helyzetbe hozzák a szomszédság előtt. Amíg a nevem nem változik, addig hiába tudnék beolvadni minden más területen, hiába bizonyítottam már számtalanszor, hogy igazi férfi vagyok.

Sajnos elég baj, hogy a társadalmunk jobban hisz egy plasztikkártyának, mint egy hús-vér embernek. Nálam jobban nem tudhatja senki, hogy ki vagyok, a témában nem jártas jogalkotók pedig pláne nem. Akik ilyen nehézségek elé akarnak állítani minket, azok nem veszik komolyan ezt a problémát, talán röhögnek is rajta, és ennél jobban megalázni embert nehezen lehet: teljesen elbagatellizálni az egzisztenciáját.

És itt vagyunk, hallatjuk a hangunkat: pont egy olyan réteg, akik minél kevésbé szeretnének feltűnni. Úgy érzem, ez az egész rendelkezés arra volt csak jó, hogy „kiugrassza a bokorból” azokat, akik minden tőlük telhetőt megtesznek az észrevétlenségért. Támadónak, indokolatlannak és kegyetlennek érzem ezt a döntést, mert nem fogom fel, kinek ártottunk a létezésünkkel, kinek ártana a mi jogunk arra, hogy a papírjainkban szereplő név és nem átíródhasson? Ha a nevem nem változik, de a külsőm igen, akkor egész életemben azzal kell együtt élnem, hogy egy új munkahelyen, egy bármilyen új közösségben majd nem Áronként fognak gondolni rám, hanem mint „a transz srácra”? Ennyi erővel óriásplakátokra is kitehetnék a képeinket, hogy „Nézd, ő más mint te, mert mi úgy döntöttünk, hogy ez így is marad.”

Ennek változnia KELL, nem azért, mert kényelmesebb, hanem mert ez olyan alapvető kérdés nekünk, mint az, hogy van-e mit enni. Ez létkérdés. És nagyon sajnálom, ha valaki túlzónak tartja, mert ezek szerint nem tudják, miről beszélnek. Javasolnám nekik, hogy nézzenek utána a dolgoknak, mielőtt más emberek élete fölött döntenek. Sosem kívánnék ilyet senkinek, de nem gondolnak bele, mi lenne, ha az ő gyerekük állna eléjük egy ilyen problémával? Egy egyébként is intoleránssá nevelt társadalomban megtagadják a létezésünket azzal, hogy változni akarunk, és úgy tesznek, mintha nem pont a tolerancia hiánya okozna nekünk ennyi mindennapi gondot, majd a jogot is elveszik, ami az egyetlen esélyünk a normális életre.

IGENT A NEMRE!

Szerző: Kolos

Helyzet van. Az elmúlt két évben már másodszor fordul elő, hogy átmenetileg nincs lehetőség a nemváltoztatásra Magyarországon. Most épp azért nincs, mert az érintett hivatalok nem értenek egyet, hogyan is kellene a 2017 január elsején hatályba lépett jogszabály szerint eljárni.

burokracia.jpg

Tovább olvasom

És mi a helyzet velünk?

Szerző: Marahwyn

Teljesen érthető okokból tengődik látszólag a T betű ott, a hetero normativitástól eltérő betűláncolat negyedik tagjaként. Az LMBTQ megnevezés sokak számára kicsit olyannak tűnhet, mint egy rózsaszín esőkabát; hiába pereg rá az „égi áldás” lucskos és fröcsögő igazságmániája, így együtt védi meg az alatta lévő világot az által, hogy egyetlen közös ügyként van kezelve. Ekként harcolhat a mozgalom egy-egy adott célért, tagjai egyenlőségéért, egy elfogadóbb világért, stb. Azért jól is hangzik ez, hogy mi, „a megszokott”-tól eltérők, összeállunk egy csapatba, egy pajzsként menetelünk előre, hiszen együtt erősebbek vagyunk. Aki látott már klisés amerikai filmet az pontosan tudja, mire gondolok, ha összefognak a főszereplő individuumok, akkor hirtelen mindenkit agyonüt a felismerés, hogy így egyszerűbb és vége is a sztorinak. Vagy mégsem?

kgm_historic_trans_flag_raising_from_facebook.jpg

Tovább olvasom

Egy fantasztikus nő egy transznemű nő szemével (review)

Szerző: Marahwyn

Megkértek, hogy írjak egy véleményt a filmről, ami végül kiütötte Enyedi Ildikó Testről és Lélekről-jét a végső döntésnél. Egy filmről, ami bár egy transznemű nőről szól, valahogy kicsit mégsem. De a lehető legjobb értelemben.

Figyelem, a következőkben a saját véleményemet fogom csak megfogalmazni transznemű nőként Sebastian Lelio, Egy fantasztikus nő című filmjéről. Spoiler veszély nincs, mert pont azt szeretném én is elérni, hogy minél többen megnézzék a filmet, mert jó ég, ennek a filmnek már nagyon ideje volt!

sajto1.jpg

Tovább olvasom

Transztalgia, avagy helyszíni zsemle az életemről

Szerző: Andrea Disorder

Valahol -gondolom én- minden transznak fura élete van, de az enyém mintha egy kicsit különösebbre sikerült volna. Persze, mindenkinek a maga gerezdje a legnehezebb (nem, nem magázódunk), de azért engedjétek meg, hogy megmutassam, miről beszélek, avagy hogyan jutottunk el Mara kolléganővel nosztalgiázás közben az első randitól a temetésig.

***

Kalandjaim anno domina 2008 és ’12 közé datálhatók, az alkoholos téridő-görbületért felelősséget nem vállalok.
Ebbe a szűk öt esztendőbe sűrítettem bele a komplett életemet, ami előtte még, utána már nem volt, de ez egy másik igeidő.
Szerencsére nehezen hihető, hogy 10 éve érettségiztem és az egyetem nagyjából második évében kezdtem el tranzitálni. Nem untatlak titeket részletekkel, százezer tranzisön sztorit olvastunk már és valahogy mind nyomasztó, úgyhogy én inkább az izgalmas részét ragadnám meg.

34777605_1817068991678135_4865036763304820736_n.jpg

Tovább olvasom

Ma van a Homofóbia, transzfóbia és bifóbia ellenes világnap

Szerző: Transvanilla

28 éve, ezen a napon (május 17.) törölte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást. Ennek ellenére még ma is sokakat ér hátrányos megkülönböztetés azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak. Még ma is a világ 72 országában a homoszexualitás még mindig törvényellenes, az IDAHOTB számításai szerint ez több mint 1 milliárd embert érint.

homophobia-biphobia-transphobia.png

Tovább olvasom

Ma van a Transznemű láthatóság nemzetközi napja

Szerző: Transvanilla

Ma, március 31-én van a Transznemű láthatóság nemzetközi napja. A Transgender Michigan ügyvezető igazgatója, Rachel Crandall-Crocker által 2009-ben létrehozott TLNN a novemberi mértékletes és reflektív Transznemű emlékezés napjának ellenpontját jelenti. Mindössze pár év alatt a TLNN egy helyi, Michigani eseményből olyan nappá nőtte ki magát, melyet már világszerte ünnepelnek és aminek hatására a transz emberek mindenütt valós, emberi arcot kölcsönözhetnek a transz jogokért és a transz emberek elfogadásáért vívott harcnak. Viszont annak ellenére, hogy egyre több transz ember választja a látható életet (ma és minden egyes nap), még mindig nagyon kis számokban vagyunk jelen. Szükségünk van a barátaink és szövetségeseink segítségére, hogy kiterjesszék az üzenetet és még hatásosabbá tegyék a láthatóságunkat. Íme hét dolog, melyet mindenki megtehet, hogy a TLNN valóban számítson:
234234234-22.jpg

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása