Teljesen érthető okokból tengődik látszólag a T betű ott, a hetero normativitástól eltérő betűláncolat negyedik tagjaként. Az LMBTQ megnevezés sokak számára kicsit olyannak tűnhet, mint egy rózsaszín esőkabát; hiába pereg rá az „égi áldás” lucskos és fröcsögő igazságmániája, így együtt védi meg az alatta lévő világot az által, hogy egyetlen közös ügyként van kezelve. Ekként harcolhat a mozgalom egy-egy adott célért, tagjai egyenlőségéért, egy elfogadóbb világért, stb. Azért jól is hangzik ez, hogy mi, „a megszokott”-tól eltérők, összeállunk egy csapatba, egy pajzsként menetelünk előre, hiszen együtt erősebbek vagyunk. Aki látott már klisés amerikai filmet az pontosan tudja, mire gondolok, ha összefognak a főszereplő individuumok, akkor hirtelen mindenkit agyonüt a felismerés, hogy így egyszerűbb és vége is a sztorinak. Vagy mégsem?

Noha a magyarországi helyzet talán bőven nem olyan véres, mint a külföldi, ahol a mozgalom egyes betűinek képviselői olyan gyűlölettel és diszkriminatív hozzáállással fordulnak a transzneműekhez, hogy az extrémen szélsőséges politikai vezetők is tanulhatnának tőlük, azért vannak itthon is kellemetlenségek. De nem erről az oldalról szeretném most mégsem az érvelésem kifejteni arról, hogy miért is ne legyen, véleményem szerint, a T az LMBTQ tagja. Egy sokkal szolidabb vonal fog bejönni. A józan ész.

Noha logikusnak tűnhet az első bekezdésben leírt habos-babos elképzelés, hogy majd egymást segítik a csillogó szemmel menetelő elnyomott csoportok, megkapva az anyagi támogatást a cégektől, az államtól, a társadalom adakozásából, ez mégsem egészen így van. Valahogy úgy kellene ezt elképzelni, mint mikor egy futó pont annyira gondolja végig, hogy most akkor lefut 5 km-t, mint amennyire én szoktam. Az elején nagyon megnyomja, aztán a végére már egy cigi is belefér, mert már a lábam sem érzem, annyira ellőttem az erőm az első kilométeren. Mire a T betűig eljut a támogatás jelentősen redukálódik a manna, így például, Európában a transznemű érdek képviseletek bevételei arányaiban töredékét teszik csak ki a meleg emberjogi szervezetek támogatásának. Vannak ugyan lehetőségek, de gyakran, trasznemű szervezetként olyan egyéb szervezetekkel is versenybe kell szállni, amelyeknek csak részei foglalkoznak transzneműek segítésével és nem fókuszálnak teljes mértékben ránk. 

Ez még önmagában nem egy megrendíthetetlennek tűnő állítás persze, hogy azért ne legyen ott a T, mert az elosztott pénzből kevesebb jut, ilyen alapon más betűk is ágálhatnának ezért. Viszont van egy gigantikus különbség a T és a többi betű között. Nevezetesen, hogy a T kivételével minden más szexuális orientációt takar, míg a T az egyén nemi identitását. Ergo az a zseniálisan pontos megfogalmazás, amit a transzneműek is ugyan úgy megkapnak, ha feltűnnek egyes platformokon vagy simán csak a mindennapi életben előbukkanó beszélgetésekben, miszerint „Én nekem mindegy kivel bújik ágyba, ha ezt érzi jónak, csinálja”, pont annyira illik ránk, mint almára a testfestés, egyszerűen semmi értelme. Noha, meleg közösséget sem kellene efféle sallangos mondatokkal piszkálni, túl lehetnénk ezen is, de ránk még csak nem is igazán passzol ez a dolog. 

Akkor jöjjön a matek. A szexuális orientáció azt takarja, hogy ki iránt érzek szexuális vonzalmat többnyire, nyilván azért ez sem fekete-fehér. A nemi identitás viszont azt, hogy milyen nemű vagyok, milyen nemmel érzem azonosnak magam, hogy mi is vagyok én. Én speciel nő, nem biológiai nő, sajnos nem nőnek születtem, de ettől még nő vagyok. És akkor itt már is elcsúsznak általában egy külső szemlélő fogaskerekei, bár bevallom, meg is értem, mert nem olyan egyszerű azért ez. Noha nő vagyok, ennek nem szükségszerű következménye, hogy férfiakhoz vonzódom. Ugyan ez a helyzet a transznemű férfiakkal, náluk sem szükségszerű, hogy ők akkor most nőkhöz vonzódnak automatikusan. Esetemben is ez történik, nő vagyok, de a nőkhöz vonzódom, így (szerencsémre) egy csodálatos nővel is élek együtt. Nemi identitásom nő, szexuális orientációm tárgya a nők. 

A T betű teljesen más dimenzióban mozog, mint a többiek. Végtelenül leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatnánk, hogy arról szól, hogy „ki mi?” és nem arról, hogy „ki kivel?”. A fenti betűsorban való szerepeltetésünk nem csak, hogy nem segíti, de legalább jól meg is nehezíti a társadalom általi megértést irányunkban. A mai napig nagy százalékban melegnek fognak minket titulálni, miközben a szexualitásról a mi kontextusunkban szó nincs. De nem is tudunk dolgozni azért, hogy megfelelően tanítsuk a többséget, amíg az LMBTQ-ban vagyunk, mert természetszerűleg olvasztanak egybe szexuális orientációkat nemi identitásokkal a kevésbé tájékozottak. Ezeregyszer el kellett már ezt magyaráznom az ismerősi körömnek, mikor egy-két távolabbi valaki bepróbálkozott, hogy bizony, rossz ajtón kopogtat. Ez az egybegyúrás ráadásul minden porondon feszültségeket tud okozni.

Kicsit olyanok a transzneműek az LMBTQ mozgalomban, mint a rút kiskacsák, a kellemetlen és letojt középső gyerek, akivel vagy nem foglalkozik senki, vagy még szidják is kicsit, mikor olyanjuk van. Mindemellett pedig, ami a legrosszabb, egyáltalán nem tudnak azonosulni vele. Mit jelent traszneműnek lenni? Milyen élettapasztalás rejlik mögöttünk? Mik a megéléseink adott helyzetekben? A látható transzok közösségi blog is azért indult, hogy betöltsen egy irdatlan méretű űrt, ami a transzneműek nézőpontját hivatott ismertetni a többségi társadalommal. Az LMBQ tagok egész egyszerűen nem érezhetik át, hogy mi zajlik bennünk, és ez tökéletesen érthető és rendben is van. Mint azt már mondtam, nekik nincs bajuk azzal a biológiai nemmel, amibe születtek. Nem tudják milyen naponta felkelni úgy, hogy azt érzed, legszívesebben levágnád az adott testrészeidet, mert annyira utálod a tested, utálod azt a burkot, amit kaptál, amiben élned kell. Nem tudják milyen az, mikor végre az lehetsz (szó szerint), aki vagy, abban a testben, ami képviseli azt, ami vagy. Náluk nincs testváltoztatás, ők akkor tudnak igazán szabadok lenni, ha szerelmük szabadsága teret kaphat. De velünk nem szimplán ez a helyzet és ezt egyetlen más csoport sem érheti meg. Ezek mi vagyunk. Együtt velük, de mégis egyedül.

Lehet, hogy egy darabig szükségszerű volt, hogy együtt legyünk az LMBTQ-ban, hogy jobban tudjuk az érdekeinket érvényesíteni. De mára kicsit elnyomottak lettünk az elnyomottak között, egy nem megértett, pénzügyileg bőven alultámogatott csoport a kisebbségek között, akiket rengeteg, napi szintű atrocitás és akár veszélyes támadás ér. Mi leplezni sem tudjuk magunkat sokszor, ha „kiderül” rólunk, hogy „eredetileg minek születtünk” sokkal nyíltabban bánthatnak minket, szidhatnak a nyílt utcán, egyes országokban pedig minden következmény nélkül ölhetnek meg. Szimplán azért, mert jobban látszódott az ádámcsutka vagy szélesebb a vállunk, stb. Erősebb érdek képviseletre lenne szüksége a T betűnek, ami valójában egyedüli harcos egy világban, aminek egyelőre alig van csak fogalma arról, hogy ki is ő. Nekünk kell kiállnunk és kiválnunk a betűsorból, hogy transzként, együtt tudjunk a jövőnkért, az elfogadásért és a társadalom megfelelő edukálásáért harcolni.