Valahol -gondolom én- minden transznak fura élete van, de az enyém mintha egy kicsit különösebbre sikerült volna. Persze, mindenkinek a maga gerezdje a legnehezebb (nem, nem magázódunk), de azért engedjétek meg, hogy megmutassam, miről beszélek, avagy hogyan jutottunk el Mara kolléganővel nosztalgiázás közben az első randitól a temetésig.

***

Kalandjaim anno domina 2008 és ’12 közé datálhatók, az alkoholos téridő-görbületért felelősséget nem vállalok.
Ebbe a szűk öt esztendőbe sűrítettem bele a komplett életemet, ami előtte még, utána már nem volt, de ez egy másik igeidő.
Szerencsére nehezen hihető, hogy 10 éve érettségiztem és az egyetem nagyjából második évében kezdtem el tranzitálni. Nem untatlak titeket részletekkel, százezer tranzisön sztorit olvastunk már és valahogy mind nyomasztó, úgyhogy én inkább az izgalmas részét ragadnám meg.

Ott tartunk az idővonalon, hogy nyilvánosan még nem mutatkoztam pillangóként, de szórakozni már szárnyakkal jártam.
Egyik ilyen este a barátnőim lakásán csaptunk egy hatalmas "ereszdelaparókám"-at. Nem vittem magammal a bábomat, mert hoztak-vittek. Elövilegö…
Úgy tértünk nyugovóra, hogy másnap reggel Ádám elviszi a csajokat egyetemre, engem kidob otthon, átvedlek és megyek a TO-ra, mivel jelenésem vala.
Ádám elvitte a lányokat azzal a vidám gondolattal, hogy visszajön értem, hadd aludjak. Micsoda úriember! Csak épp fuvar közben elhívta a munkája.
Egyedül ébredtem a lakásban, bezárva, szétcsúszott pillangóként. Realizáltam, hogy egy óra múlva a TO-n kell lennem, de se ruhám, se kulcsom.
Fél óra kétségbeesés után megasszonyoltam magam, rendbehoztam a romjaimat és úgy, ahogy voltam, szoknyában-blúzban kimásztam az erkélyen. Szerencsére csak magasföldszint volt…
A Tanulmányi Osztály tele volt, belefagyasztottam a vért és a salakot három évfolyamba, a titkárságba és a dékánba. Emelt fővel kijelentettem, hogy történt egy kis baleset, emiatt tűnhetek kissé viseltesnek, de térjünk a lényegre.
Szerintem 2 hétig mindenki xanaxszal itta a kavét…

***

Következő történetünk ugyanebben az időben játszódik, már lemerészkedtem „a kisbótba” menyecskébe’. Nagyon kedves kis üzlet volt, nem titok, Debrecenben a Gulyás Csemege, szinte fölötte laktunk a Kandia utcában. Ismert mindenki a személyzetből, kedveltük egymást, így különösebb meglepetést nem okoztam. Mindenki szépen megdicsért, biztatott.
Ezzel a pozitív gondolattal mentem vissza a lakásba, mert hát sok lesz itten a jóból. Ki blokkolja le a liftemet? A szomszéd III/III-as öreg néni. Mindig kedves volt, de nekem antipati, többet faggatózott, mint egy ÁVH tiszt, csak kevesebb kínzással.
Köszöntem, köszönt, megköszönte, hogy beengedtem. Huh, mondom, nem ismert meg. Tökéletes az alakváltó gyíkbőröm.
Ebben a pillanatban megfordul és csészealj-szemekkel realizálja: Hát te vagy az?
Mielőtt képzeletben elvágtam volna a liftkábelt, elkezdett kacagni. „Jaj, hát mi van rajtad, nagyon jól áll, azt hittem, hirtelen, hogy tényleg egy kislány az!”. Bolondballagónak nézett a szentem. Éljen a cuki naivitás!

***

Tragikomikus esemény volt az, hogy az első nyilvános esemény, amin női minőségben vettem részt, egy temetés volt…
Lakótársaim és barátaim (testvérpár) édesapja elhunyt. Mivel közel álltam a családhoz, meghívtak a temetésre és a torra. Óvatosan rákérdeztem, hogy hát most végül is miben menjek, mert hát rokonság, meg végtisztesség, meg ilyenek… de az özvegy azt kérte, hogy úgy menjek, ahogyan vagyok, nem az számít, hanem a részvét. Így hát úgy esett, hogy az első elegáns női öltözetem egy gyászruha volt. De a gesztus, hogy mindezt jóváhagyták, sőt, a rokonság is elismerését fejezte ki, ismeretlenül is, végtelenül jól esett.

***

Hogy szó szót kövessen, Mónika, lesz első randi is, de igazából nem volt nagy szám. Úgy értem, nem volt más, mint egy hétköznapi randi. Kicsit nehéz volt visszagondolni rá, mert 12 pasim volt eddig, a randevúm meg nagyjából annyi, mint a pi tizedesjegyei.
Máténak hívták (élek a gyanúperrel, hogy még most is úgy hívják), nehezen indult a kapcsolatunk, mert ő tatabányai vala, én meg debreceni páratlan. Vágül 5-6 hónap után hoztuk össze a nagy találkozást, a családjával is. Jelzem, itt még szakvéleményem se volt, nemhogy új nevem. Én pedig bemutatkoztam a családjának. Ahogy édesapám mondta volt: „Ahonnan eddig vígan fütyült a szél, oda immár egy zabszem se fér.”
De nem buktam le, átkozott mázlista vagyok. Vagy csak vérprofi, természetesen. �

Extra adalék:
Életemben egyszer buktam le a vallomás előtt.
Perpillanat ő a férjem. xD