Helyzet van. Az elmúlt két évben már másodszor fordul elő, hogy átmenetileg nincs lehetőség a nemváltoztatásra Magyarországon. Most épp azért nincs, mert az érintett hivatalok nem értenek egyet, hogyan is kellene a 2017 január elsején hatályba lépett jogszabály szerint eljárni.

Az Alkotmánybíróság már 2001-ben alkotmányos alapjogként említette a transznemű személyek névválasztási és névviselési jogát, 2005-ben pedig az önrendelkezési jogból vezette le a transznemű személyek nemváltoztatását. 

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) 2003 végén jelentette be, hogy az addig bevett gyakorlaton egyhítenek. Egészen addig feltétele volt a nem megváltoztatásának a nemi megerősítő műtétek elvégeztetése. A szóvivő 2003 decemberében elmondta: "A minisztérium azért döntött a kérdés pontos szabályozásáról, mert segíteni szeretnének a transznemű embereken. Jelenleg ugyanis nem tudják, hogy hová fordulhatnának problémájukkal, ez pedig sok kellemetlen helyzetet eredményez. A szóvivő szerint az elégtelen törvényi szabályozás miatt jelenleg rengeteg diszkriminációt szenvednek el a transzneműek."

Mi is történt azóta? Eltelt 15 év és sem az ígért törvényi szabályozás, sem az ígért egészségügyi szakmai irányelvek nem készültek el és a fenti mondatok pont ugyanúgy érvényesek.

Kezdetben az alkalmazott gyakorlat szerint az érintettek pszichiátriai szakvéleményekkel hozzáfértek az orvosi beavatkozásokhoz, és ettől függetlenül szabadon dönthettek arról, hogy mikor szerették volna a dokumentumaikat a valódi nemükhöz igazíttatni. A feltételek nem voltak nyilvánosan elérhetőek, de legalább kiszámíthatóak voltak, és szájhagyomány útján terjedtek is.

2003-ban még az egészségügyi beavatkozásokat is finanszírozta a társadalombiztosítás, ám ezt 2006 decemberében egy tollvonással, vagyis törvénnyel vette el az akkori kormány az egészségügyi reformok során. Azóta egy névleges 10%-os támogatás érhető el amit általában nem is tudnak érvényesíteni az érintettek.

2013-ban törvénybe iktatták, hogy a nem megváltozásának anyakönyvbe való bejegyzését meg kell tagadni, ha az érintett személy házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata fennáll, és hogy meglévő gyermekek anyakönyvi kivonatában nem lehet a szülő nevét nemváltoztatás esetén korrigáltatni. Azt viszont még mindig elfelejtették jogszabályba foglalni, vagy nyilvánosan közzétenni, hogy lehetőség van a nem megváltoztatására, és továbbra sem publikálták ennek feltételeit.

Az ezutáni években ezekben a feltételekben egyre több kisebb nagyobb változtatás történt, és ezekről nem tettek közzé információt semmilyen kormányzati portálon, valamint az egészségügyi beavatkozásokhoz való hozzáférésnek feltétele lett a nem megváltoztatása. Ez azt jelentette, hogy többé nem lehetett szabadon dönteni a különböző beavatkozások időzítéséről.

A kiszámíthatatlanság és az önkényesség vezetett oda, hogy a Transvanilla Transznemű Egyesület négy évvel megalakulása után, 2015-ben a nem jogi elismerésére vonatkozó szabályozási hiányosságok vizsgálatáranak kérésével fordult az alapvető jogok biztosához. A biztos 2016 szeptemberében publikált jelentése olyan szabályozás előkészítését kérte, amely a jogbiztonság mellett, a tisztességes eljárás biztosításával teszi lehetővé a transz emberek számára a nemi identitásuknak megfelelő nem és név választást. A jelentés közzététele után azonban, az ajánlások végrehajtása helyett, az eljárások teljes felfüggesztése történt.

Ezután több mint 12 hónap múlva 2017. decemberében készült egy kormányrendelet, mely arra volt hivatott, hogy ezt a helyzetet jogszabályi szinten rendezze. A Transvanilla egyből felhívta a figyelmet arra, hogy ez a jogszabály bár hiányt pótol a maga nemében, önmagában a meglévő problémák jelentős részét nem oldja meg. Nem rendelkezik ugyanis arról, hogy mely szerv felelős az egészségügyi szakvélemény kiállításáért, és az ezt milyen feltételekkel, határidőkkel teszi. Ezután, az eljárási gyakorlat csak néhány hónapig működött, és máris egy újabb bürökratikus akadályt gördítettek a transznemű emberek elé, ezzel újra ellehetetlenítve a nem- és névváltoztatásukat.

A gyakorlatban a Kormányhivatal továbbra is szakvéleményt várt az EMMI-től, miközben az Egészségügyi Államtitkár véleménye szerint a pszichiáter és a klinikai szakpszichológus által kiállított szakvélemény támogató egészségügyi szakvéleménynek tekinthető, ezért az EMMI részéről szükségtelen a további véleményezés. Álláspontja szerint - összhangban az Alapvető Jogok Biztosa és a Transvanilla álláspontjával is - a nem- és névváltoztatás jogi kérdés, az erre vonatkozó eljárásjogi szabály nem tartozik az EMMI hatáskörébe és nem egészségügyi kérdés.

Az alapvető jogok biztosa 2018 októberi újabb jelentésében megállapítja, hogy a jogi szabályozás teljes hiánya, és a feltételrendszer kiszámíthatatlansága sérti a jogbiztonság követelményét; a gyakorlatról való tájékoztatás hiánya a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő súlyos visszásságot okoz, hatásában pedig alkalmas arra, hogy az emberi méltósághoz és az önrendelkezéshez való joggal összefüggő súlyos visszásságot okozzon. Felkéri a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az ügyben érintett szereplők bevonásával fontolja meg olyan jogi szabályozás előkészítését, amely a nemi megerősítő egészségügyi beavatkozásoktól elválasztva biztosítja a transznemű személyeknek a nemi identitásuknak megfelelő nem és név megválasztását, illetve megváltoztatását. Valamint, hogy amíg ez nem történik meg, intézkedjen a kérelmek elbírálásának biztosításáról és arról, hogy a kritériumokat nyilvános formában tegyék elérhetővé.

Az egészségügyi szakmai irányelvek sem készültek el, és ez az ellátást bizonytalanná, az érintetteket kiszolgáltatottá teszi, ugyanakkor magánpraxisok virágzásához járul hozzá, akik önkényes hozzáférési követelményeket és magas árakat szabnak meg az ellátátáshoz. Ennek következtében a teljes elüzletiesedés vált gyakorlattá, kizárva ezzel széles rétegeket a számukra létfontosságú egészségügyi beavatkozásokhoz való hozzáférésből. A Transvanilla Egyesület megkeresésére már 2013-ban a mentális depatologizáció mellett foglalt állást az EMMI, de azóta sem történtek efelé mutató lépések. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tagozata 2017-ben ismét megerősítette a mentális depatologizáció jelenlegi támogatását az EMMI pszichiátriai tanácsadó testülete részéről, és azt is megerősítette, hogy az irányelv fejlesztése megtörtént, de számukra is ismeretlen okból lelassult annak elfogadása és életbe lépése.

Tehát a mai napig nem rendelkezik arról jogszabály, hogy ki és milyen feltételekkel vehet igénybe orvosi beavatkozásokat, illetve arról sem, hogy ki és milyen feltételekkel változtathatja meg a nemét. A feltételek amiket a gyakorlatban támasztanak a hivatalok, nyilvánosan továbbra sem elérhetőek, amikor változás történik arról nem értesítenek senkit, ahogy a felfüggesztésekről sem.

Az előzőekben vázolt helyzet miatt indította IGENT A NEMRE! kampányát a Transvanilla az adjukössze.hu-n, hogy hogy ebben a bizonytalan és nehéz időszakban pszichoszociális támogatást és jogi segítséget kapjanak a transznemű emberek. Mert az egyenlő és tiszteletteljes bánásmódhoz nekik is joguk van!