Mikor ez a blog elindult, a cél az volt, hogy bemutassa, láthatóvá tegye a transznemű emberek mindennapjait. Néhol humorral, néhol a mély valóság ridegségével, érzésekkel, tapasztalatokkal, egyszóval igazi történetekkel arról, hogy kik is a transz emberek, a „Látható transzok”. 

De most a láthatatlanokról szeretnék beszélni. Azokról a bátrakról, akik szótlanul harcolnak nap, mint nap a létért és a kiteljesedésért. A lélek fájdalmai között fogcsikorgatva akkor is mennek tovább és vállalják önmagukat. Vagy épp odabenn, az előbújás előtt állva, félelmük miatt teljes rejtőzködésben élve, tűrik a társadalom nyomását, mely olyan nehézzé teszi, hogy merjenek szólni magukért.

És azokról a transz emberekről beszélek most, akik elvesznek ebben a küzdelemben. Láthatatlanul. Sokan vannak. Rengetegen. És mind megérdemlik a legnagyobb tiszteletet. Tavaly 325 transznemű és dzsender non-konform sorstársunk lett emberölés áldozata a világon. Hogy miért? Csak. Mert nem emberek néhány elvakult és kegyetlen ember szemében. Szerintük nem ember az, aki nem a másikon igyekszik levezetni belső feszültségeit, hanem önmagát keresi és megéli. Szerintük az sem ember, aki ráadásul egy kisebbséghez tartozik, migráns vagy a szexmunkát választja, mert nem lát más kiutat a sorsa viszontagságaiból. 

Mind végtelenül értékesek vagyunk egyenként is, de együtt ugyanúgy, mi, transznemű emberek. Tegyük láthatóvá, akiket elvesztettünk, tegyünk azért, hogy ne forduljon elő efféle halál többé. Adjunk hangot magunknak a 2017. november 20-án megtartott megemlékezésen. A Transvanilla Egyesület és a Budapest Pride közös eseményén gyertyagyújtással tisztelgünk az elhunytak emléke előtt, ezzel mutatva meg, hogy vagyunk, és hogy mindig is leszünk. Ez a közösség erős, hiszen külön-külön is lélekben erősek a benne lévők. Legyünk hát együtt, kicsit mutassuk meg, hogy mit is jelent transznak lenni és hogy elég volt a gyűlöletből. Gyertek mind és igenis merjünk kiállni  magunkért!

Transvanilla Transznemű Egyesület