Nemi sokféleség

Látható transzok

2018\11\20 Látható transzok

Gyarmatosított transznemű áldozatok

Szerző: Kolos

Ma a Transznemű emlékezés napján emlékezünk mindazokra, akik világszerte vélhetően nemi identitásuk vagy nemi önkifejezésük miatt lettek gyilkosság áldozatai.

tvt_tmm_tdor2018_grafika.png

A Transznemű emlékezés napja egy kritikus esemény, amely folyton fel kell hívja a figyelmet a multidimenzionális megközelítés fontosságára a transz politikában is, és annak jelentőségére, hogy ez az erőszak szervesen kötődik a rasszokhoz, a nemekhez és a társadalmi osztályokhoz. Mindezt szemlélteti például az áldozatok közötti aránytalanul sok színes bőrű szexmunkás nő.

Azok a képi és szöveges megjelenítések melyekkel fehér meleg és transz aktivisták Európában mutatják be ezeket a gyilkosságokat egyre több kritika érheti. Fehér európaiként arról beszélni, hogy ez a mi problémánk, és mindez velünk történik finoman szólva is problematikus. Hogy miért is?

  • A hivatkozott gyilkosságok 78,8 %-át Közép- és Dél-Amerikában követték el, és kevesebb mint 5%-át Európában.
  • A gyilkosságokat nem minden esetben az áldozat transzneműsége miatt követik el, legalábbis ez korántsem bizonyított az esetek többségében, mégis általános narratíva, hogy ezeket az embereket “csak transzneműségük” miatt ölték meg.
  • Az is kérdés ki számít transzneműnek, mivel korántsem annyira egyértelmű, mint amennyire annak tűnik, és nincs globális konszenzus ezt illetően sem.
  • Az áldozatok között nagyon magas a feketék és a színes bőrűek aránya, Európában is.
  • Az áldozatok között sok a szexmunkás, akik gyakran emiatt pont ugyanannyira válhatnak áldozattá, mint transzneműségük okán. Mégis gyakran kizárólag a transz közösség mártírjaiként emlékeznek rájuk.
  • A globális adatgyűjtést egy európai szervezet koordinálja, jelentős anyagi forrásokat szerezve erre a tevékenységre annak főként a globális délen végzett jellege miatt.
  • A számok relatívak, melyek legtöbbször nem kerülnek kontextusba, gyakran az "egy is sok" érveléssel söpörve félre az ezzel kapcsolatos kérdéseket, magyarázat helyett.

Gyakran úgy vélem hamis ártatlanság amit érzünk, amikor szemrebbenés nélkül használjuk más földrészek, rasszok, társadalmi osztályok áldozatait arra, hogy felhívjuk a figyelmet a minket ért diszkriminációra és erőszakra. Ezeket az erőszakkal elvett életeket használni és felhasználni bizonyos értelemben véve a gyarmatosítás egy formája. Igen vannak nekünk is problémáink, minket is diszrkiminálnak, és erőszakkal is szembesülnek közülünk sokan, de ez a nap nem rólunk szól. Van 364 másik nap amikor arról is beszélhetünk.

Mielőtt a transznemű emlékezés napján a halottainkról beszélünk és azt szemléltetjük milyen szörnyű hely a világ a transz emberek számára (vagyis számunkra) el kellene gondolkoznunk valamin. A két magyar áldozat akikről tudunk, két roma szexmunkás transz nő. Kérdezem én, az élő roma szexmunkás transz nőkkel hogyan bánunk? Szívesen látjuk-e őket a közösségeinkben? Számít-e nekünk az életük annyira mint a haláluk? Hogyan és mit teszünk az ellenük irányuló erőszak felszámolása ellen? Megelégszünk-e azzal, ha a saját biztonságunk miatt emeljük fel a hangunk, vagy igazán foglalkozunk a legelesettebbek sorsával is?

Amit én látok, az az, hogy valójában nem adunk az áldozatoknak hangot, nem tiszteljük a hozzájuk hasonló életben lévőket, nincs velük kapcsolatunk, előítéleteink viszont annál inkább, és a legkevésbé sem vállalunk felelősséget a fennálló egyenlőtlenségekben játszott szerepünkért.

Az erőszak felszámolásáért küzdeni fontos, az emlékezés/emlékeztetés szükséges. Ezek a megemlékezések több célt is szolgálhatnának, fontos közösségi események lehetnének, kollektív gyógyítást segíthetnének elő, és nyilvános elutasításai lehetnének az erőszak minden formájának. Ugyanakkor felmerül a kérdés ki emlékszik kire, mindezt hogyan teszi, és milyen módon beszél a halottakról az ő nevükben?

Azt állítani, hogy ezeket a gyilkosságokat kizárólag transzfóbia miatt követték el, izolálja a transzfóbiát minden más előítélettől vagy az erőszak előfordulásának más okaitól, és ezért nagyon veszélyes. Hiszem, hogy fontos, hogy ne redukáljuk le ezeket a gyilkosságokat az identitáspolitikára, hogy figyelnünk kell az erőszakot növelő és bátorító általános hatalomelosztásra, valamint, hogy az erőszakot a mindennapi formájában szükséges tervezetten és szisztematikusan ellenezni. Hiszem, hogy nincs szükség egy városban három különböző megemlékezésre, és hogy össze kellene fognunk. Hiszem, hogy nem méltó egy romantikus filmet biztonságos közegben megnézni, és nem elég a virtuális térben a “hozzánk hasonlók” vagy a “transz emberek” megöléséről beszélni. Úgy vélem nem a legideálisabb pl. az utcán jól szituált, jól képzett, szeretetteljes családban élő fehér transz fiúknak beszédet mondani ebből az alkalomból.

Remélem minél többen csatlakoznak a Transvanilla Transznemű Egyesület megemlékezéséhez olyanok, akik az áldozatok iránt érdeklődnek, akik rájuk szeretnének emlékezni és akiket érdekel a közösségeink marginalizált tagjainak a sorsa.

Nyugodjanak békében az áldozatok és emlékezzünk rájuk tisztelettel, hálát adva saját sorsunknak és erőt keresve saját közösségeinkben!

Adatok és képek forrása: Trans Murder Monitoring Project

tvt_tmm_tdor2018_infographics_en.png

2018\07\13 Marahwyn

És mi a helyzet velünk?

Szerző: Marahwyn

Teljesen érthető okokból tengődik látszólag a T betű ott, a hetero normativitástól eltérő betűláncolat negyedik tagjaként. Az LMBTQ megnevezés sokak számára kicsit olyannak tűnhet, mint egy rózsaszín esőkabát; hiába pereg rá az „égi áldás” lucskos és fröcsögő igazságmániája, így együtt védi meg az alatta lévő világot az által, hogy egyetlen közös ügyként van kezelve. Ekként harcolhat a mozgalom egy-egy adott célért, tagjai egyenlőségéért, egy elfogadóbb világért, stb. Azért jól is hangzik ez, hogy mi, „a megszokott”-tól eltérők, összeállunk egy csapatba, egy pajzsként menetelünk előre, hiszen együtt erősebbek vagyunk. Aki látott már klisés amerikai filmet az pontosan tudja, mire gondolok, ha összefognak a főszereplő individuumok, akkor hirtelen mindenkit agyonüt a felismerés, hogy így egyszerűbb és vége is a sztorinak. Vagy mégsem?

kgm_historic_trans_flag_raising_from_facebook.jpg

Tovább olvasom
2018\06\11 Marahwyn

Egy fantasztikus nő egy transznemű nő szemével (review)

Szerző: Marahwyn

Megkértek, hogy írjak egy véleményt a filmről, ami végül kiütötte Enyedi Ildikó Testről és Lélekről-jét a végső döntésnél. Egy filmről, ami bár egy transznemű nőről szól, valahogy kicsit mégsem. De a lehető legjobb értelemben.

Figyelem, a következőkben a saját véleményemet fogom csak megfogalmazni transznemű nőként Sebastian Lelio, Egy fantasztikus nő című filmjéről. Spoiler veszély nincs, mert pont azt szeretném én is elérni, hogy minél többen megnézzék a filmet, mert jó ég, ennek a filmnek már nagyon ideje volt!

sajto1.jpg

Tovább olvasom
2018\06\09 Marahwyn

Transztalgia, avagy helyszíni zsemle az életemről

Szerző: Andrea Disorder

Valahol -gondolom én- minden transznak fura élete van, de az enyém mintha egy kicsit különösebbre sikerült volna. Persze, mindenkinek a maga gerezdje a legnehezebb (nem, nem magázódunk), de azért engedjétek meg, hogy megmutassam, miről beszélek, avagy hogyan jutottunk el Mara kolléganővel nosztalgiázás közben az első randitól a temetésig.

***

Kalandjaim anno domina 2008 és ’12 közé datálhatók, az alkoholos téridő-görbületért felelősséget nem vállalok.
Ebbe a szűk öt esztendőbe sűrítettem bele a komplett életemet, ami előtte még, utána már nem volt, de ez egy másik igeidő.
Szerencsére nehezen hihető, hogy 10 éve érettségiztem és az egyetem nagyjából második évében kezdtem el tranzitálni. Nem untatlak titeket részletekkel, százezer tranzisön sztorit olvastunk már és valahogy mind nyomasztó, úgyhogy én inkább az izgalmas részét ragadnám meg.

34777605_1817068991678135_4865036763304820736_n.jpg

Tovább olvasom
2018\05\17 Látható transzok

Ma van a Homofóbia, transzfóbia és bifóbia ellenes világnap

Szerző: Transvanilla

28 éve, ezen a napon (május 17.) törölte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást. Ennek ellenére még ma is sokakat ér hátrányos megkülönböztetés azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak. Még ma is a világ 72 országában a homoszexualitás még mindig törvényellenes, az IDAHOTB számításai szerint ez több mint 1 milliárd embert érint.

homophobia-biphobia-transphobia.png

Tovább olvasom
2018\03\31 Látható transzok

Ma van a Transznemű láthatóság nemzetközi napja

Szerző: Transvanilla

Ma, március 31-én van a Transznemű láthatóság nemzetközi napja. A Transgender Michigan ügyvezető igazgatója, Rachel Crandall-Crocker által 2009-ben létrehozott TLNN a novemberi mértékletes és reflektív Transznemű emlékezés napjának ellenpontját jelenti. Mindössze pár év alatt a TLNN egy helyi, Michigani eseményből olyan nappá nőtte ki magát, melyet már világszerte ünnepelnek és aminek hatására a transz emberek mindenütt valós, emberi arcot kölcsönözhetnek a transz jogokért és a transz emberek elfogadásáért vívott harcnak. Viszont annak ellenére, hogy egyre több transz ember választja a látható életet (ma és minden egyes nap), még mindig nagyon kis számokban vagyunk jelen. Szükségünk van a barátaink és szövetségeseink segítségére, hogy kiterjesszék az üzenetet és még hatásosabbá tegyék a láthatóságunkat. Íme hét dolog, melyet mindenki megtehet, hogy a TLNN valóban számítson:
234234234-22.jpg

Tovább olvasom
2018\03\07 Látható transzok

A nap, amikor előléptettek

Szerző: Marahwyn

Ennyi. Itt vagyok megint, rengeteg kihagyás után, most ismét elmesélek egy esetet. Bár most, lehet nem lesz annyira vicces, mint az eddigiek. Így, kedves olvasó, amennyiben a napi politika szívszorító bugyraiban éppen elmerülve, levegőért kapkodva nyitottad meg ezt a lapot, hogy majd valamelyest lazít rajtad a kellemes, humoros sztorizgatás a transznemű lét tapasztalásairól, nos, akkor ajánlom, hogy ikszeld ki az oldalt, mert ez talán nem tetszik majd. Nem gond. Én is szoktam. Időnként csak úgy sok és most, így, minek túráztassuk megfáradt önmagunkat, ha az nem szeretné. 

piros_lap.jpg

A kép csak illusztráció!

Tovább olvasom
2017\12\14 Látható transzok

Szalagavató szezon van

Szerző: KÁ

Szalagavató szezon van, ez nagyjából azt jelenti, hogy rengeteg fiatal élte túl a táncpróba dömpinget és szerencsétlenkedik jelenleg a last minute ruha és frakk kölcsönzéssel, főpróbákkal, jegyvásárlással. Azt hiszem ez a legjobb alkalom arra, hogy megosszam az én, immáron egy éves történetemet a saját szalagavatómat megelőző kisebb káoszról.

mazurka.jpegKép: La Mazurka. ModeMuseum Provincie Antwerpen. Public Domain.

Tovább olvasom
2017\11\23 Látható transzok

Nem vagyok nő, de nem vagyok férfi sem

Szerző: Kolos

Hol vagyok én?

A médiában megjelent történetek zömében orvosi beavatkozásokról, átalakulásról valahonnan valahová menésről szólnak. Arról, hogy rossz testbe születtem, ez meg ez a szervem nekem nem kell, majd ha attól megszabadulok, meg ha ez megváltozik, akkor önmagam leszek.

ltkolos.jpg

Tovább olvasom