Nemi sokféleség

Látható transzok

Tippek és trükkök kínaiak elijesztésére

Szerző: Marahwyn

Munkát keresek. Egy ideje már, de a most elmesélésre kerülő esetnek ez a tény csak a gyújtózsinórja volt. Kaptam egy telefonszámot, hogy itt érdeklődjek titkárnői állással kapcsolatosan. Van tapasztalatom ilyen téren, így tetszett az ötlet.

ch.jpg

A kép csak illusztráció!


Szóval, felhívtam, felvették, bár az első pár pillanatban azt hittem, minimum Ulánbátorból lett kapcsolva nekem ez a vonal, mert olyan katyvaszos nyelven kommunikált a túlsó part, hogy komolyan, a füstjelek érhetőbbek lettek volna még telefonon keresztül is. Miután lassacskán kibogarásztam, hogy mit is mond és vélhetőleg ki, addigra már a bemutatkozás megtörtént és úgy tűnt, az állás mikéntjéről és egy személyes találkozóról beszélgetünk, mint utóbb kiderült, kínaiul vagyis kínaival megerőszakolt magyarul. Oké, megbeszéltük, hétfő fél tíz, úgy néz ki, ez a fél tíz engem kerget.

(Jut eszembe, Feri már egy ideje nincs, Évát elvitték a kórházba. Jaj, mamám! Abban a kombinációban reménykedünk itthon, hogy Éva felépül és visszajön, Feri pedig nem jön, mert megsértődik vagy ilyesmi, hogy megint egy órával előbb jött és Éva meg sehol sincs.)

Hétfőn nagyon kicsíptem magam, csinosan, de persze csak szolidan. De magamhoz, a félszeg, fiatalkori, transznemű Jagger hasonmáshoz képest tényleg úgy éreztem, jól nézek ki. Ez ritka ám. Út közben kaptam sok rám köszönést, gondolom, ezek bókok akartak lenni (bár ezt komolyan nem értem egyébként, hogy mégis mit remélnek az utcán éppen valahová igyekvő nőre rá „hello”-zó férfiak, akik aztán többnyire semmi mást nem is mondanak… Noha ez még mindig jobb, mintha mást, valami primitív, pervez, posvány nyelvezetű fél mondatot hánynának oda). Ilyenkor jól esnek a rám pillantások is persze, betárazok ezekből, hogy a következő negyven évben emlékezhessek, hogy bizony egyszer én is kaptam ilyeneket, hiába, hogy tudom, a malter alatt Jagger igyekszik épp arcizmot sem rándítani, nehogy megroppanjon a keverék, szóval ettől még jó azért ez.

Megérkeztem s a portól mélyen mart üvegajtón keresztül egy apró - minden sztereotípiát félre téve, tényleg apró - kínai emberke üldögélt keresztbe tett lábbakkal. Felpattant és azonnal beinvitált. Ő csak a látszólag, várakozásra odatett székeken henyélt, de ahogy beléptem, a jobbomon, egy íróasztal mögött, egy fiatal szőke lány ült. Bemutatkoztam, átadtam az önéletrajzom, aztán ijesztően megtöretett magyarsággal belekezdett az ürge ecsetelni a leendő feladatomat; kérdések nem voltak, úgy látszott, azonnal szimpatikus voltam. A felét sem értettem, de mosolyogtam. A szőke lány fordított, magyarról-magyarra, ő is akcentussal, mintha ez valami stíl lenne, de kirajzolódott végre mi a stájz. Van sok kínai étterem Németországban, itthon pedig van sok magyar munkavállaló. Őket kellene összeszedni, hogy aztán ez a kínai manus kivigye dolgozni mosogatóként, pincérként, rakodóként tevékenykedni kínai éttermekbe őket. Ez volt nettő huszonöt perc. De megvolt. Nem tudtam mit mondjak rá, kértem két napot kitalálni és úgy tűnt ennek örülnek és belementek, mert tetszettem nekik, szerdán majd csörgök.  Na, itt jött a pillanat, amiről ez az Egri csillagok szól, amit bepötyögtem már. Én úgy gondolom, hogy őszintének kell lenni. Minden körülmények között. Ezért el is mondtam, hogy igen, transznemű vagyok és ha valami furcsát éreznének rajtam majd a munka folyamán, az emiatt van, bár ez egyáltalán nem befolyásolja az emberekkel történő kommunikációs képességeimet, sőt egyébként kifejezetten ügyes is vagyok e téren. Az a helyzet, hogy nem fagytak le. Nem, ugyanis az a félig kicsusszant, lazább fajta foganatjuk sem volt arról, hogy mi is az. Elmagyaráztam. Lehet, nem kellet volna. „Szóval te fiú vagy?” – jött a kérdés azonnal. Mondtam, hogy nem, de ha már csak így értik meg, akkor „fiú voltam”. A lányka elmondta, hogy most meglepődtek, de rendben, értik. A kínai úriember szemei kipattantak, mosolygott egyet, aztán szó szerint kirobbant az irodából hosszú percekre. Mondtam is a lánynak, hogy biztosan elijesztettem. Persze, mondta, hogy ne vicceljek, nem-nem.
Megvártam, akartam látni, hogy mi történt. Visszajött és beállt az autóval és leparkolt az iroda elé. Elmondta, hogy nem megijedt, hanem csak a parkolóra vadászott, hogy ide tudjon állni és azt is, hogy nincs gondja ezzel, nagyon meglepődött, de hát Ázsiában is van ilyen, csak még élőben sosem látott hasonlót.

Viszont, egyébként, amíg vártunk rá, a lány buzgón arról kérdezgetett, hogy most akkor fiúkhoz, vagy lányokhoz vonzódom-e. Mondtam, hogy alapvetően a régi Mazda 3-hoz, a kétezer-háromszáz köbcentishez és hogy természetesen ez azért privát kérdés, és majd talán, egyszer válaszolok. Na, jó az első mondatrész lemaradt.

Megköszöntem a találkozót, maradtunk a szerdában. Elbúcsúztam. Nem tűntek úgy, mint akiknek bármi gondjuk lenne a dologgal. De hozzáteszem, hogy az őszinteségem mellett nagyon naiv természet is vagyok. Tehát pont birtoklom azt a két szuperképességet, amire a Magyarországon való túléléshez szükség van.

Eltelt egy nap, és kedden délután telefonáltam, hogy azért én kipróbálnám ezt a dolgot és szeretnék nekik dolgozni. Nem volt veszteni való, volt próbaidő, maximum eljövök. De jött a válasz a lánykától, miszerint a pacákot megijesztettem (Nem mondod!), és hogy nem szeretné így, hogy neki dolgozzak. Értettem, illetve azt nem, hogy szabályosan azt láttam az interjú alatt a kínai arcán, hogy a világon semmi nem tűnik fel neki, sőt, mintha nagyon is tetszettem volna úgy neki. Lehet, hogy pont ez volt a baj. Nem tudom, mit gondoltak, általában azért várok egy hónapot mielőtt belekezdek transzneművé, illetve meleggé varázsolni a körülöttem lévőket.

No, ennyi. Ez volt a sztori. „Lesson learnt”, többé nem mondom el a dolgaim így, azonnal, csak később, ha esetleg rákérdeznek, vagy bármi zavart tapasztalok. Ez van, javaslom nektek is ezt a taktikát, illetve nyitott vagyok, jöhet pár ötlet miként álljak hozzá ehhez a dologhoz így, már az új külsőmmel.

 

 

Ciszológia - avagy mitől döglik a gyári férfi

Szerző: Andrea Disorder

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy értekezzek arról, mennyire és miben más a hetero ciszférfiak hozzáállása egy transznemű nőhöz.
Disszertációm alapja a szerény tény, hogy férfiakból Msc-ztem, pontosan három hete fogyasztottam el a tizediket, aki volt oly kedves el is vett feleségül d̶e̶ ̶m̶i̶n̶e̶k̶ és éppen kóstolgatom a következőt, aki viszont némileg (vagyis hát nemileg...) egyelőre nem lett félvilágosítva még.

Na de ennyit az egómról, térjünk a lényegre.

andi.jpg

Tovább olvasom

Kezi’ csókolom!

Szerző: Marahwyn

Előre jelzem, hogy bár a sztorim egy rövidke eseményt hivatott csupán elmesélni, de épp azért, hogy hangsúlyozzam és közelebb hozzam a cisz embereket is hozzánk, kicsit bemutatásra kerül, hogy mennyire nem különbözünk az élet esetlenségét illetően, mi transzneműek, senki mástól.

borotvano.jpgA kép csak illusztráció!

Tovább olvasom

Ezek elmentek otthonról - avagy: ők szolgálnak, nekünk (majdnem) végünk!

Szerző: Szőke Zsanett

Transzvesztitaként / crossdresserként (kinek hogyan tetszik) közel 20 éve mutatkozom nyilvánosan is, kb. heti rendszerességgel (olykor sűrűbben, olykor ritkábban). Amikor csak tehetem ilyen módon fejezem ki női identitásomat, ami az öltözködésben, viselkedésben mutatkozik meg. A lehetőségeimhez mérten minél nőiesebben, csajosabban teszem ezt, tehát alapvetően nem egy drag queen jellegű polgárpukkasztás a célom és nem is a "négyfal között" szocializálódott otthonülő transzvesztiták táborát erősítem. Magyarán nem egy színpadi túlzás vagyok az utcán, hanem egy beilleszkedni próbáló T-csaj.

story_jeanette.jpg

Tovább olvasom

Nemtelen/bú/

Szerző: F. Emmett

A család gondolata valahol a szavak közt. Egyszer vágytam rá. Feleségre, gyerekekre, házra...

Nemtelennek hitt szerelem? A lélek nemtelen. Akár ez, akár az, biztos van ilyen. Néha , máskor örökre meghatározó történetek. Megeshet ezeket nem is szabadna leírni, csak magunknak. Ha nemtelen mégis minek nevezzem? Nemtelen-bú? Női bú? Férfi-bú? Keresztényként erőszaktevőnek látom magam, aki leírja a történetet, hogy közelebb kerülhessen Istenhez, hogy végre le tudjon mondani és megismerje saját nemét, ami olykor inkább férfi, mint nő, de külső jegyeiben a jelenben hordozza mind a kettőt.

a3.jpg

Tovább olvasom

Megérkezett a Transparenting kampány

Szerző: Marahwyn

Elindult „Transparenting" néven, egy izgalmas kampány, melynek során a transzneműség, a transznemű ember a „család” fogalmához való viszonyát mutatjuk be képekben, transznemű emberektől származó gondolatokban, és esetleg érdekes infografikákkal. Jogosan adódna a kérdés ugyanakkor, hogy miért is van erre egyáltalán szükség? Miért is merül fel újra és újra, hogy a transzneműséget valamilyen újabb, a társadalom nagyobb része számára eddig nem ismert nézőpontból mutassuk be, nevezetesen most éppen a család oldaláról?

szulok.jpg

Tovább olvasom