A beszélgetést kommentár nélkül csípem csak ide az elejére. Helyszín a közeli bank. Ámen.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
- Jó napot! Pénzt szeretnék feltenni a számlámra.
- Rendben egy személyit, lakcímkártyát és a kártyáját szeretném akkor kérni.

Fotó: Del LaGrace Volcano

Kezében a kártya, egy tört pillanatra rám tekint majd vissza és folytatja az adminisztrációt.

- Igen, ha valami furcsát lát, hát az jól van úgy, hosszú sztori. – mondom.
- Jaj, nem látok semmi furcsát, én különben sem szoktam bármit is mondani, mindenki tegye azt, amit érez és úgy, ahogy akarja. Én nem vagyok ez a fajta ember, akinek gondja van ilyesmivel. Meg persze, gondolom, örül, hogy így van már.
- Oh, akkor jó. Persze, hogy örülök, nagyon is, végre meglett, amit szerettem volna. – gondoltam itt arra, hogy cirka egy éves várakozás után végre megkaptam az új nevem. Yeah!
- Nem szoktam ilyenen megállni sem. – mosolyog – Vannak nekem egyébként is meleg ismerőseim is, leszbikus is, megszoktam ezt a kört. Ide egy PIN kódot kérnék. Sőt, nagyon is jóban vagyok velük. Engem nem érdekelnek ezek a dolgok, meg hogy kinek mi van a lába között, nem ez számít. – hmm, hirtelen őszinteség a semmiből, izgalmas, gondoltam.
- Igen, én is úgy gondolom, hogy mindenki csinálja, amit szeretne, amíg nem árt másnak.
- Igen, pontosan. Ne haragudjon, de kérdezhetnék valamit?
- Persze, amúgy is valamiért jobban mernek kérdezni az emberek azoktól, akik hozzám hasonlóak, nem tudom miért. – válaszoltam.
- Szóval, a családja ezt hogy fogadta? Ha nem túl indiszkrét a kérdés.
- Nem jól, nem is lakom már otthon. – nem cigizem, de az ilyen kérdéseknél kicsit mindig azt érzem, hogy kimennék rágyújtani…
- Sajnálom, érdekes, hogy pont azok, akiknek támogatniuk kellene, nincsenek ott.
- Igen, de tudja, van új családom. És hihetetlen, hogy akik nem a közvetlen környezetemben éltek, tehát a nagyon szűk családi körön kívül, a világ többi része, nagyon pozitív és elfogadó és támogató. Csupa olyan emberrel találkozom, mint Ön is. – kicsit rákacsintottam a hölgyre jelezvén, hogy nagyon jól esik a hozzáállása.
- Ez a lényeg, ezt azért jó hallani. Egy aláírást kérnék még és kész is vagyunk. Egyébként az arcát átoperáltatta? – na, itt jött a fordulat. What??
- Hogy? Jaj, nem, nem kellett.
- Az nagyon jó és a hangja?
- Az mindig is ilyen volt. Nem kellett vele tenni semmit sem.
- Ez hihetetlenül pozitív dolog. Hát meg kell, hogy mondjam, hogy nőként szép volt, de most már inkább azt mondanám, hogy pasiként pedig helyes. – és ő is kacsintott.
- Köszönöm! Szép napot
- Nincs mit! Szép napot Önnek is!

És épp csak becsuktam a bank ajtót hangosan felnevettem, és kijött a közeli kínai büfés, szemügyre vett és visszasétált. Vonzom a kínaiakat, ahogy látom.

A történtekhez hozzátartozik, hogy a lustaság és az időnkénti bőrpihentetés eredménye tud az lenni, hogy enyhe borostával járok-kelek néha és, ha éppen úgy jön ki, intézem az ügyeimet bárhol is. Ilyenkor a nőies báj kellemesen rest szőrszálakkal párosul bajusz környéken ezzel elősegítve a nemi beazonosítás megnehezítését az avatatlan szemlélő számára. Nem neheztelek a hölgyre, sőt, ami azt illeti szerintem pont, hogy bóknak kell vennem, hogy mtf (male-to-female) helyett ftm-nek (female-to-male) nézett, mert akkor ezek szerint nagyobb szorzóval hozzák a mentális fogadó irodák az utóbbi kombót a bajuszos lényem láttán. Mindenesetre, talán legközelebb inkább lehúzom ezt a kis maradékot is, nehogy egyszer olyannal találkozzak, aki azt hiszi, hogy hamis papírokkal igyekszem egy 5-öst felerőszakolni valami csaj számlájára.